Am Rande der Stadt Balatonfüzfö (Ungarn) ...

befindet sich auf einem Werksgelände, gut gehütet, die Untertägige Anlage (UTA) der Nitrokémia Zrt. Diese UTA wurde 1924 in offener Bauweise errichtet, in Betrieb genommen und kam unter Staatliche Obhut. Das restliche Werk baute man nun um dieses Kraftwerk herum. Da sie auch als Munitionsfabrik genutzt wurde, gab es zu Betriebszeiten keine Grundbuch Eintragung. In erster Linie diente sie aber als Heizkraftwerk des umliegenden Werksgeländes. In Spitzenzeiten arbeiteten hier unter sehr schwierigen Bedingungen rund 7500 Menschen. Im 2. Weltkrieg produzierte man hier Kleinkalibermunition für die Wehrmacht. Diese Produktion wurde nach nur 2 monatiger Pause nach dem Ende des 2. Weltkrieges für 1 Jahr wieder aufgenommen. Nun produzierte man für die sowjetische Armee.

Aus der Betriebszeit gibt es weder Betriebsunterlagen noch Fotos. Die Anlage besteht aus 3 Hallen mit Untergeschoß (ca. 4000 m² Nutzfläche) und einem 560 m langen Zugangstunnel mit Gleisanschluß für die Druckluft betriebenen Versorgungsloks die mit Loren den Koks zu den Öfen brachten. 1972 wurde die Anlage aus wirtschaftlichen Gründen stillgelegt. Für die Nachnutzung dieser einzigartigen Betriebsstätte gibt es einige Ansätze. Leider vertragen sich nun, seit Anschluß an die EU, diese Ideen nicht mehr mit den Bauvorschriften der EU. Somit drohte der Anlage die Schließung. Dennoch sucht/e man händeringend nach einer Nachnutzungsidee.

Balatonfűzfő mellett egy jól őrzött, földalatti létesítménnyel rendelkezik a Nitrokémia Zrt. Ez a létesítmény 1924-ben épült, nyitott munkagödrös módszerrel. Az állami felügyelet alatt álló területen ez az erőmű szolgálta a környező ipartelepek energiaellátását. A területen lőszergyár működött, így hivatalos iratokban nem sok nyoma maradt a létesítmények. A Nitrokémia területén a régi időkben mintegy 7500 munkást foglalkozttak. A II. Világháború idején kis kaliberű lőfegyverekbe való lőszereket gyártottak itt elsősorban a Magyar Honvédségnek illetve a Wehrmacht, majd később a szövetségesek számára. A front átvonulása miatt csak mintegy két hónapra kellett leállni a gyártással. Ebből az időszakból nem áll rendelkezésre fényképfelvétel.

A létesítmény három, több szintes csarnokból és a kapcsolódó folyosókból áll, minegy 4000 m² hasznos felülettel. A külvilággal való kapcsolatot egy 560 méter hosszú vasúti alagúton keresztül tartották, amelyben sűrített levegős meghajtású mozdonyok továbbították a lórékba rakott tüzelőanyagot, illetve visszafelé a salakot. A létesítményt 1972-ben gazdasági megfontolások miatt állították le és ürítették ki, ekkor vette át szerepét egy másik erőmű, de már a földfelszínen. A létesítmény újbóli hasznosítása egyelőre kétséges, hiszen érthető okok miatt az EU-normákhoz igazított építésügyi előírásoknak nem felel meg. Egyelőre tehát kétséges, hogy bármilyen célra is lehetne használni az egykori földalatti erőművet, mindenesetre keresik ennek lehetőségét.

(Quelle: Text: Szabolcs Kizmus, Halász Péter, Bilder: Archiv heimatgalerie)